Attila Dombegyházon
"A dombegyházi Attila-hagyomány megyénk elfelejtett ősrégészeti különlegessége."
Ezzel a mondattal kezdi az eleki születésű Radnai Mikes tanulmányát, amely szerint érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani erre az ősrégi eredetű hagyományra. Átgondolt, megfontolt érveit figyelembe véve érdemesnek tartaná a környéken a modern technika segítségét igénybe véve, átfogó régészeti kutatásokat végezni. Radnai Mikes az 1960-as években végezte kutatásait, azóta a technikai lehetőségek jelentősen bővültek. Egyetlen dolog nem változott. Van-e elsősorban szándék, másodsorban pénz ezen a területen kutatásokat végezni?
Ennek a hagyománynak úgy, mint a magyar őstörténetnek semmiféle korabeli írásos alapja nincs, de nem jelenti azt, hogy sohasem létezett. István király államalapítását mai szóhasználattal nevezhetjük rendszerváltásnak. Ez a rendszerváltás egy másfajta állami és vallási berendezkedést eredményezett, aminek nem volt feltétlen híve mindenki. E folyamat során tűzzel-vassal irtották a létezését is a magyarság hősi múltjának, és közel száz évnek kellett eltelnie a megvalósuláshoz. Ez idő alatt, ha volt is valamiféle írásbelisége a régi magyarságnak, az mind megsemmisült. A régi hősi múlt történeteit e rendszerváltás legnagyobb vesztese a jobbágysorba taszított egyszerű nép vihette tovább apáról fiúra. A XII. századtól már megjelennek a krónikákban is, de ne feledjük ezeket a krónikákat az új rend hívei írták saját, vagy uralkodójuk szájíze szerint. Nem kell túl messze visszamenni a történelembe, az 1948-as fordulatot követően hasonló folyamatok zajlottak az országban. Annyira hasonló lehetett, hogy még a módszerek se nagyon változtak.
Röviden Dombegyház történetéről
Dombegyház tágabb értelemben vett környéke már a csiszolt kőkorban lakott terület volt.
(http://7torony.hu/content.php?c=21031). A középkori Dombegyház a környék legnagyobb települése lehetett. Az 1526-ban készült lazarus térképen is megtalálható, illetve más térképeken is látható két toronnyal ábrázolva.
Véleményem szerint a középkori Dombegyház a mai Kisdombegyház helyén lehetett. Ezt a feltételezést arra alapozom, hogy a jelenlegi Kisdombegyház belterületén, mellette több helyen téglaépületek maradványai találhatók. Ahol ezek az épületmaradványok vannak, nem voltak az 1800-as évek után uradalmi épületek, ezért az épületmaradványok a törökdúlás előtti időkből kell, hogy származzanak.
A mai Kisdombegyházt egy 1860-ból származó térképen Újfalunak nevezik. Ez utalhat arra, hogy a régi falu helyén egy új falu települt. Elképzelhető, hogy ebben az időben még lehettek falmaradványok, amit később a betelepülő lakosság hasznosított. Az sem elképzelhetetlen, hogy még korábbi, esetleg római kori épületek maradványai vannak nem túl mélyen a föld alatt. Ezen épületmaradványok között ugyanis jóval korábban használt edények maradványai és egyéb eszközök is találhatók.
A jelenkori Dombegyház története az 1800-as évvel kezdődik. Ekkor vásárolta meg Marcibányi István az itteni birtokok egy részét. Az újjátelepült Dombegyházról itt találhatunk olvasnivalót
A dombegyházi Attila-hagyomány
Ez az ősrégi hagyomány felkeltette Radnai Mikes, eleki születésű banktisztviselő érdeklődését, aki szabadidejét és pénzét nem kímélve beleásta magát az ősréginek mutatkozó dombegyházi Attila hagyomány kutatásába. Kutatásai eredménye kézirat formájában A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban címemmel került kiadásra. Ez a kis tanulmány - ahogyan szerzője nevezi - több szempont szerint vizsgálva a hagyomány valóságtartalmát rávilágít, hogy igenis lehet valóságalapja a dombegyházi Attila-hagyománynak.
Attila eltemetési módja és sírjának helye
A mai napig eldöntetlen kérdések:
- Hol lehetett Attila székhelye?
- Hol halt meg?
- Hogyan, hol, milyen módon temették el?
Az Attila királyi udvarában járt bizánci követség útját a legtöbbünk Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című kalandregényéből ismeri. A regény egyik szereplője Priskos rétor valós személy volt. Az egyetlen szemtanú, akiről állíthatjuk, hogy járt Attila udvarában és le is jegyezte amit látott. Részletesen beszámol a követség útvonaláról, annak Attila lakomáján való részvételéről valamint bepillantást nyerhetünk a hunok életébe is. Priskos rétor feljegyzései töredékes formában maradtak fenn. Az 500-550-es években élt Jordanes püspök történetíró krónikája valószínűleg még az eredeti Priskos-leírás alapján születhetett. Jordanes krónikájából Attila temetésével kapcsolatban annyi derül ki, hogy "..éjjel a holttestet titkon a földbe rejtettéK... koporsóját, az elsőt aranyból, a másodikat ezüstből, a harmadikat merev vasból készítették..." Ennyit mindenki tud Attila halálával és temetésével kapcsolatban, de a magyar hagyomány kiegészül az elrekesztett Tisza medrébe való temetéssel.
A dombegyházi Attila-hagyomány írásos forrásai
A dombegyházi Attila-hagyomány írásos formában is felbukkan Losontzi István Hármas Kis Tükör című tankönyvében.
" Minden méltósággal, hanem hogy nékie is végre fejet hajtania kellett a halálnak, mely életét közel 50 esztendős korában elvette 454-ben, mégpedig lakodalmának idején, amidőn Hildegundával, a francia király leányával menyegzői pompát tartana, kinek is teste arany, ezüst és vaskoporsóba tétetvén, nagy pompával Dombegyház mellet, Csanád vármegyében (mint írják), eltemettetett."
Losontzi István tankönyvét 1770 esztendőben írta, és 1773-ban került nyomtatásra Pozsonyban. A tudós professzorok jóval később, sok vita után szintén a Losontzi által leírt 454-es évet fogadták el Attila halála évének. Ebben az esetben feltételezhető, hogy Losontzi Attila temetése helyének megnevezésében sem tévedett. A dolog érdekessége, hogy egy több mint száz éve halott települést jelöl meg Attila temetésének helyszíneként. Honnan veszi Losontzi az erre vonatkozó információt? A kérdésre tankönyve előszavában megkapjuk a választ.
"Ha ki kételkedik e magyar históriácskák valósága felől, olvassa meg tisztelendő Timon Sámuelnek, tisztelendő Pray Györgynek, és tisztelendő Katona Istvánnak tudós munkáit, mindazt azokban hiteles bizonyságokkal, de sokkal bővebben feltalálja"
A protestantizmus hagyományellenes, a hagyományokat elveti (Radnai Mikes következtetése szerint), a hagyományokon alapuló mendemondákat elutasítja, ezért feltételezhető, hogy a Losontzi-féle helymegjelölésnek nyomós oka, esetleg más írásos feljegyzése lehet.
...sepulus est in Dombegyháza
A dombegyházi Attila-hagyomány következő írásos feljegyzése Révész Imre 1859-ben Debrecenben megjelent Etellaka vagyis Attila hun király birodalmi székhelye című művében található.
"Jól emlékszem, még gyermek koromban hallottam a szomszédos H.Böszörményben, e vidéken is kevesek által ismert hagyományt: Attila natus est Engadi, educatus est in Zelemér, sepultus est in Dombegyháza (Attila Engadiban született, Zelemérben nevelkedett és Dombegyházán lett eltemetve"
A szájhagyomány
Dombegyház egykori tanítója Ketskeméty Károly erősen érdeklődött a dombegyházi hagyományok iránt. Ezeket a hagyományokat írásba is foglalta. Sajnos ezeket a jegyzeteket nem áll módomban elolvasni, mert pillanatnyilag nem tudni kinél van. Szinte biztosra vehető, hogy ismerte, a Hármas Kis Tükörben leírtakat. Radnai Mikes tudni véli, hogy Ketskeméty tanító birtokolta annak egy példányát. Ketskeméty Károly hitvallása volt, hogy a helyi hagyományokat tanítani kell az iskolában. Valószínűleg meg is tette. Ennek ellenére Radnai Mikes hagyománygyűjtése során senki sem hivatkozott az iskolában tanultakra inkább szüleikre, nagyszüleikre. Az ismeretlen eredetű ősréginek vélhető dombegyházi Attila-hagyomány szerint a hun királyt hét halom közé, vagy a hét halom egyikébe temették. Az elbeszélők különböző halmokat sorolnak fel, de a Magyardombegyház-Battonya határában levő Cikó halmot és a Battonya keleti oldalán levő halmot mindenki beleveszi a felsorolásába. A felsorolt halmok egy háromszögszerű területet ölelnek körbe, aminek a közepén a Cigányka-ér folyik. Meg kell jegyezzem, hogy a Cigányka-ér bal partján az országhatártól a torkolatig korábban hét halom sorakozott. Sajnos a Cigányka-ér határon túli nyomvonalát nem ismerem. Előfordulhat, hogy Románia területén ez a sor folytatódik. Ez a halomsor a Cigányka-ér partján akár egy ősrégi határvonalat is jelölhet.
Hol lehet Attila sírja?
Akár halom alá, akár folyómederbe temették Attilát, mindkettőnek van alapja a dombegyházi Attila-hagyomány tükrében. Ha folyómederbe, a Cigányka-ér alkalmas hely lehetett erre a célra. Feltételezve, hogy alacsony vízállás esetén lehettek a folyócskának olyan szakaszai, ahol nem kellett a medret elzárni, mert pillanatnyilag nem volt víz az adott területen. A következő áradásig csak őrizni kellet a környéket utána a víz könnyedén eltüntette a nyomokat. Attila halála után birodalma összeomlott. Ha hű emberei számíthattak erre, - mert tudni lehet, hogy megjósolták Attilának birodalma bukását - elképzelhető, hogy olyan temetési mód mellett döntöttek, hogy később ne legyen lehetőség a sírt kirabolni.
Dombegyház környékének vizei Attila idején
A mai Dombegyház látszólag teljesen vízmentes területen fekszik. Ez az állapot a Vaskapu-szoros kitágítása a Tisza és Maros folyók szabályozása, illetve azok gátak közé terelése után alakult ki. Amíg ma a Száraz-ér az egyetlen vízfolyás a környéken, a folyószabályozás előtt egy vizekben rendkívül gazdag környék volt nemcsak Dombegyház közvetlen szomszédsága, hanem a Maros, Körös valamint Tisza által körbezárt országrész. A vízjárta területek az ősi Maros ágakban alakultak ki. Az egyik talán legjelentősebb mellékág a Száraz-érbe torkolló Cigányka-ér. Medrének nyomvonala a mai napig sem került teljesen művelés alá. Feltételezhető, hogy a hunok idejében nemcsak a Maros áradásakor került a medrébe víz, hanem egész évben víz járt benne. Ezen a területen csak a magasabb fekvésű földeken lehetett gabonát termelni, a vízjárta területek kiváló legelőként szolgáltak. Mára szinte minden talpalatnyi terület mezőgazdasági művelés alatt áll, csak néhány négyzetméternyi területen találhatjuk meg az egykor vízjárta legelők nyomait. Ez a vízjárta terület időnként a folyószabályozást követően is részben, ideiglenesen újra éledt. Ilyen lehetett az 1940-es évek elején lezúduló árhullám, aminek jelentős része a Cigányka-éren folyt le, de a régi vízjárta területeket is birtokba vette. 1970-ben hasonló áradás történt, ekkor már a víz nagyobb része a Cigányka-ér medrében, az 1940-es áradást követően ásott csatornán folyt le. Ez után az áradás után a romániai részen a határ mentén elvágták a bejövő vizek útját, és egy mesterségesen kialakított medren keresztül levezetik a Cigányka-ér vizét a Maros felé. Ez a művelet az addig szinte állandóan folyóvízzel ellátott folyócska végleges kiszáradását eredményezte. A 2006 évi belvíz szintén megmutatta a Dombegyház környéki, régen vizes-mocsaras területek egy töredékét.
Hol lehetett Attila székhelye?
Ha hitelesnek tekintjük Priskos rétor úti beszámolóját, a követség útvonala valahol Dombegyház környékén véget ért.
"Nagy utat tévén, este felé sátort üténk egy tó mellet, melynek vize iható volt, amelyből szoktak inni a közel falu lakosai."
E mellett a tó mellet viharba került a küldöttség ahol
" ... a falu urnője (ki Blédász nejeinek egyike volt) számunkra eleséget s mulatságunkra szép hölgyeket külde (ami szkhyta megtiszteltetés) mi azonban a hölgyeket az előttünk lévő étkekből megvendégelvén, magunkat a velük való mulatozástól megtartóztatók. A kalibákban megalván virradtával poggyászaink kereséséhez fogánk, s azokat részint azon a helyen, hol előtte való nap megtelepedtünk, részint a tó partján, részint magában a vízben mind megtalálók és összeszedők. Miután lovainkat és többi teherhordó barmainkat jól tartottuk, a fejedelmi nőhöz menénk, s őt üdvözölvén viszonzásul három ezüst kelyhet, piros bőrökkel, indiai borssal, pálmagyümölccsel és más csemegékkel ajándékozók meg, melyeket a barbárok mint náluk nem honosokat, nagyra becsülnek azután a megvendégelésért jót kívánva eltávozán."
"S itt meg kell említeni mellékesen még az alábbiakat: Priskosék e falu elhagyása után -
nem még hétnapi ut után, hanem Dr. Csallányi Dezső nagyszerűen megokadatolt érvelése szerint az Aldunától számított hetedik napi ut után, - még aznap " eljutottak Attila székhelyére.
Buda özvegyének faluját elhagyva a következő faluban a hun kísérők parancsára meg kellett állniuk. Ebben a faluban találkoztak a nyugat-rómaiak embereivel, kik szintén követségbe jöttek Attilához. Itt kellet Attilát is megvárniuk, aki útját erre veszi, s mikor megérkezett, "...egyuton járva hát vele, megvárva, hogy előttünk elhaladjon az egész sokasággal követtük őt. És némely folyókon átkelvén, egy igen nagy faluba jutottunk, melyben, mint mondták, Attéllásznak bárhol levő lakai között a legfényesebb lakása állott."
Eszerint Buda özvegyének faluja is, az iható vizű tó is egynapi járásra sem feküdt Attila fapalotás székhelyétől.
A fentiek értelmezése a dombegyházi Attila hagyományra alapozva
A mai Dombegyház környékén három helyet lehet feltételezni az iható vizű tó helyének meghatározására. Az első a mai vizesi gyep, a második a kenderáztató helye, a harmadik szintén egy gyep Battonya és Dombegyház között, ahol ma a községi hulladéklerakó van. Ez a három hely (nem véletlenül), a mai napig nem került művelés alá. Attila idejében akár összefüggő vízjárta terület is lehetett. Napjainkban ezek csak néhány hektáros területek, de ezeket is a Cigányka-ér felől a vizesi gyepen áthaladva egy régi meder köti össze. A meder útját nem pontosan követve mesterséges csatorna köti össze ezeket a területeket. Ez a csatorna a visszacsatlakozik a Cigányka-érbe, nem messze annak a Száraz-érbe való torkolata előtt.
Az egykori kenderáztató gödröknek tudomásom szerint saját forrása volt, ez látta el vízzel a gödröket, a fölösleges vizet a már említett csatorna vezette le. A hulladéklerakó melletti gyepen a 2006-os belvíz visszahúzódása után még hónapokkal is tó állott annak ellenére, hogy vize folyamatosan folyt a mellette levő csatornába, mintha valami újraéledt forrás táplálta volna.
Dombegyház a Maros törmelékkúp vízbázison fekszik, tehát ezen helyek bármelyikén lehetett az 1500 évvel ezelőtti vízviszonyokat figyelembe véve egy saját forrással rendelkező iható vizű tó.
Feltételezve, hogy a követség a mai Arad-környéke irányából érkezett, a tó partján megszállva, majd útjukat azon a (Móra Ferenc szerint) régi útvonalon folytatva, ami a Maros vidékéről Szentesen keresztül Aquincumba vezetett, a mai Dombegyház helyén megállva találkoztak a nyugatrómai követséggel, aki egy másik útvonalon nyugat felől érkezett (a mai Makó-Gyula útvonal feltehetőleg már abban az időben is létezett).
"némely folyókon átkelvén..."
A némely folyók szókapcsolat adódhat a fordító bizonytalanságából esetleg félrefordításból.
A némely szót értelmezhetjük jelentéktelennek, kicsinek is. A mai Dombegyház területét elhagyva a Nyugat-rómia követséggel társulva, Attilát követve megérkeztek a Cigányka-érhez, ami akkor még biztosan folyóvíz volt. Ennek a folyócskának a medre Kisdombegyháznál közel 1 km széles, és viszonylag sekély, tehát ez lehetett a legalkalmasabb hely az átkelésre. Kisdombegyház keleti oldalán a Cigányka-ér eredeti medre kétfelé ágazik, egy kisebb szigetet ölel körbe ahol a falu régi temetője van.
Ennek a szigetnek a nyugati szélén keresztül vezet az út is, tehát átkeltek egy szélesebb és egy keskenyebb vízfolyáson, és arra a magaslatra érve, ahol fentebb a törökdúlás előtti Dombegyház lehetett megérkezhettek arra a helyre, ahol "...Attélásznak bárhol lévő lakai között legfényesebb lakása állott".
Amit leírtam, egy lehetséges helymeghatározás Attila székhelyére vonatkozólag. A dombegyházi Attila-hagyomány kizárólag a hun király eltemetésének helyére vonatkozik. A feltételezés alapja az iható vizű tó. Ilyen tó a Maros törmelékkúpján több helyen is lehetett, ezért Attila fapalotás székhelye az Orosháza-Gyula vonal alatt más helyen is elképzelhető. A dombegyházi Attila hagyomány kizárólag a temetés helyéről szól, ezért a székhely lehetett egyéb helyen is egy iható vizű tó közelében, de figyelembe kell venni, hogy a hármas koporsót a temetés helyére el kellett szállítani.
Megjegyzés
Az itt leírtakhoz szükség volt jó adag fantáziára. Ennek ellenére tény, hogy a dombegyázi Attila-hagyomány létezik. Erősen vélelmezhető, hogy a múlt homályából a törökdúlás előtti időkből származik. Ne feledjük, hogy Trója is sokáig csak a fantázia világában létezett mindaddig, amíg nem jött egy elszánt ember, aki átemelte a valóságba. Valószínűleg Attila sírját is meg fogják találni, csak idő és kellő elszántság kérdése, hogy mikor. Mindaddig bárhol lehet keresni "igaza annak lesz, aki majd megtalálja Attilát".